Mivé lettél/leszel Európa???
Az elmúlt napok eseményeiben (a görög és dél-európai válság) megmutatkoztak a valódi európai egység hiányának katasztrofális hatásai, melyek abból adódnak, hogy jelenleg az Európai Unió egy gazdasági „vízfej”. Úgy ahogy megvalósult a gazdasági unió – hozzá kell tennem az sem teljes tökéletességgel, melytől a kontinens fellendülését várhatnánk -, de az államok még mindig, politikailag végletekig széttagoltak, tehát hiányzik a politikai unió a gazdasági unió mellől. Így egy olyan egységet, szervezetet kaptunk mely féllábú, s így a politikai unió támasza nélkül a gazdasági unió is el- és összedől, e szomorú folyamatnak lehetünk tanúi. Az államok külön és a közös érdekekkel gyökeres ellentétben intézik ügyeiket, az energiapolitikájukat, de említhetném a külpolitikai széttagoltságot is, mely annyifelé osztja ezt a sokat szenvedett kontinenst ahány ország fekszik rajta. Európa és annak nemzetei mérföldkőhöz érkeztek, melyet a görög, s egyre kiszélesedő válság jeleznek előre. Kontinensünk válaszúthoz érkezett, el kell döntenünk, hogy feladjuk, amiért az alapítóatyák félszáz éve harcot indítottak, feladjuk az európai álmot, hogy az elkövetkezendő századokat Európa és az európai eszme uralja, és így elfogadjuk, hogy nem voltunk képesek megújulni, egységbe forrni és együtt kiállni az érdekeinkért, és ami még fontosabb az értékeinkért. A másik lehetőség, hogy létrehozzuk a politikailag is egységes, erős Európát, melynek a szava van a nemzetközi, világpolitikai színpadon. Ha egy sikeres és erős Európát szeretnénk mindenképpen a második lehetőséget kell választanunk. Európai politikai gyengeségének több jelét is észlelhettük az elmúlt hónapokban, a legszembeötlőbb az volt, mikor Barack Obama az USA elnöke visszamondta a szokásos májusi EU-USA csúcstalálkozót, az Unióban uralkodó politikai fejetlenségre hivatkozva. Sajnos el kell ismernünk, igaza volt. Ma Európa nem „létezik” a világ számára. Ez ellen sürgősen fel kell lépnünk, ha azt akarjuk, hogy a XXI. század a mi századunk, Európa és a Nyugat százada legyen. Ehhez azonban erős elhatározásra és gyökeres változásokra van szükség kontinensünk politikai életében, melyhez jól átgondolt terv kell. Az elkövetkezendőkben ezt az általam írt, s életképesnek tartott cselekvési tervet szeretném röviden, összefoglalva bemutatni.
Az első lépés a viszonylag magas szintre jutott gazdasági unió integrációjának elmélyítése és teljessé tétele. Ehhez a legfontosabb lépések:
- Az Európai Központi Bank konföderális felépítésének föderálissá tétele, szerepének kiterjesztése és növelése, mely lépések szükségszerűen magukkal vonják az így fölöslegessé váló nemzeti bankok létét és működését. Így valóban közösségivé válik az európai monetáris politika, továbbá az Európai Föderációba csak azon országok tartozhatnának bele, melyek a közös monetáris politikában is részt vesznek, így náluk is az euró a hivatalos fizetőeszköz és így az Európai Központi Bank felügyelete alatt áll monetáris pénzpolitikájuk. Az így létrejövő, kiterjedt hatáskörrel rendelkező Európai Központ Bank, a közérthetőség érdekében új nevet kapna. A végrehajtott reformok után a pénzintézet neve Európai Szövetségi Bank (European Federal Bank) lenne.
- Ami a szövetségi bank létrehozásánál is fontosabb az a szövetségi adórendszer kialakítása és az állami újraelosztás szövetségivé tétele. Ezen lépések nélkül nem érdemes egységes Európáról beszélni, mert egy szövetségi hatóság ellenőrzése nélküli adópolitika nélkül bevezetett közös, szabad piac igazságtalan, s csupán a nagy tagállamok vállalatainak kedvez, mely abból az egyszerű tényből ered, hogy míg a nagy tagállamokban létrejövő cégek az országaik gazdasági potenciáljának megfelelően sokkal nagyobb támogatással rendelkeznek, addig az egységes piacon a kisebb tagállamok, értelemszerűen kevésbé támogatott vállalatai a nagy tagállamok vállalataival kénytelenek „egyenlő” esélyek mellett a versengeni. Tehát a valódi (európai) szabad piac legnagyobb akadálya a szövetségi, föderális alapokon és a közösségi, európai szolidaritáson alapuló és rendeződő adópolitika és állami újraelosztás hiánya. Ezért javaslom egy Európai Szövetségi Adóhivatal (European Federal Tax Agency) létrehozását, mely az így beszedett állami jövedelmek elosztását az európai szövetségi kormányra, illetve a szövetségi törvényhozásra bízná, így valódi és fontos tartalommal töltődne meg a szövetségi költségvetés is.
A legfontosabb gazdasági lépések tehát ezek, most nézzük az ennél is fontosabb politikai unió felé vezető út mérföldköveit.
A második fontosabb mérföldkő a teljes politikai unió létrehozása, mely föderatív elveken alapul:
- A legfontosabb és elengedhetetlen lépés a föderáció és a politikailag is egységes Európa létrehozására az európai szövetségi kormány, s ezzel együtt a szövetségi politikai szervek létrehozása a demokráciára és a népképviseltre alapozva. Tehát mindenképpen szükség van egy erős törvényhozásra a
- A valódi közösségi európai politizálás és a közös érdekek szem előtt tartása végett a szövetségi választásokon csak szövetségi pártok indulhatnának, így a nemzeti pártok kénytelenek lennének egybeolvadni egy-egy szövetségi párttá. Így nem csak nemzeti pártokból összekutyult frakciók politizálnának, hanem a valóban a közösségi érdeket szem előtt tartó szövetségi és egységes pártok. A demokráciára és a nemzetek, tagállamok jogaira a pártrendszerben is ügyelnünk kell. Tehát a szövetségi pártok, helyi szervezetekből állnának össze, melyek egyenlő arányban delegálhatnának tagokat a párt szövetségi irányítását végző testületekbe, így az elnökjelölt-választó bizottságba is, így tehát minden nemzet, minden tagállam pártpolitikusának egyenlő esélye lenne a párt elnökjelöltjévé, s így az Európai Föderáció elnökévé válnia, mert nem a nemzeti hovatartozás és önzőség döntené el a pártok jelöltjeinek kilétét, hanem a valódi verseny, s így a valódi kiválóság.
- Több szövetségi hivatalt létre kellene hoznunk, melyekkel párhuzamosan a nemzeti hivatalok a jelenlegi formájukban felszámolásra kerülnek, s egy föderalisztikus felépítés alapján betagozódnak a szövetségi hivatalba. Ilyen a parlament által megválasztott szövetségi intézmények és hivatalok lennének többek között az Európai Szövetségi Számvevőszék, a már említett Európai Szövetségi Bank, az Európai Szövetségi Pénzügyi és Gazdasági Ellenőrzési Hivatal, az Európai Szövetségi Gazdasági Versenyhivatal, az Európai Szövetségi Legfelsőbb Bíróság és az Európai Szövetségi Alkotmánybíróság is. Továbbá rengeteg szövetségi és a szövetségi kormánynak felelős hivatalt kellene létrehoznunk, mint a fogyasztóvédelem, az élelmiszerbiztonság, az űrkutatás, az egészségügy stb… területén, melyek szintén a föderalisztikus szervezés elvét követnék.
A harmadik és egyben legfontosabb mérföldkő az értékek Európájának létrehozása. Fel kell ismernünk, hogy Európa nem létezhet hagyományai, kultúrája nélkül. Egyetlen egy olyan kulturális kapocs van az európai nemzetek között, mely mindegyikükben közös, és ebből fakadóan ez a legfontosabb és a legsarkalatosabb pontja a harmadik lépésünknek, ez nem más, mint a kereszténység és a judeo-keresztény kultúrkör, melynek közösen részesei vagyunk. A politikai kereszténység nem jelenti az egyház világi hatalmának növelését vagy a visszasüllyedést a sötét középkorba, csupán a kereszténység elveinek politikai megvalósításával, mint a szabadság, a tolerancia, a szolidaritás, az igazságosság, a szeretet, az egység, az emberek államelőtti egyenlősége, tehát magát a demokráciát. Jelenti továbbá önmagunk elismerését, civilizációnk múltjának, jelenének és jövőjének tiszteletét és Európa határainak meghatározását, mely egybeesik a keresztény-Európa határaival, így elindulunk a legfontosabb úton, egy európai identitás kialakulása felé vezető úton. Ez tehát a legfontosabb teendőnk mindhárom mérföldkő közül, mely nélkül az első kettő – szintén égető fontosságú tett – nem lehet sikeres.
Végül, írásomat sir Winston Churchill, egy igaz államférfi, egy igaz európai és egy igaz keresztény szavaival szeretném zárni, aki azt mondta egyszer: „Az igazi választóvonal Európa és Ázsia között nem holmi hegylánc, nem holmi természetes határ, hanem egy hit- és eszmerendszer, amit Nyugati Civilizációnak nevezünk".
--- Isten áldja Európát, Isten áldja a Nyugati világot! ---
