Mi is az az Európa?
Teljes szívemből hálás vagyok, hogy ide születtem, Magyarországra, Európába, illetve a nyugati civilizációba. Abba a civilizációba, ami oly sokat adott a világnak, és a leírt idézetek alapján oly sok gondolkodót „nevelt fel”. Abba a civilizációba, ahol elsőként alakult ki a demokrácia, mely az emberek sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogain alapul. De nem szabad elfeledkeznünk bűneinkről sem, melyet nyíltan tisztázni kell és egytől egyig le kell velük számolnunk és soha többé nem szabad hagyni, hogy a rosszabbik „énje” újra eluralkodjon kontinensünkön. Legyenek azok, akár a szélsőséges nacionalizmusból eredő gyűlölködések és az ebből következő véres háborúk nemzeteink között, vagy a más népek elnyomása és kifosztása, ahogy ezt az amerikai indiánokkal tették őseink, vagy a II. világháború borzalmai, melyben több millió zsidót és más ártatlan embereket mészároltak le, vagy a kommunizmus és a fanatikus baloldali diktatúrák rémtettei a nemzetek és a kereszténység/keresztények ellen. De említést kell tennünk a XIX. század és az ipari forradalmak korabeli szélsőséges vadkapitalizmusának kizsákmányoló, az egyszerű munkáscsaládokat és embereket tönkretevő hatásáról, mikor az ügyeskedő pénzemberek, akiknek több adatott jogot éreztek és sajnos formáltak is arra, hogy másokon, a munkásokon, az egyszerű embereken élősködjenek és kihasználják őket. Ezekkel a gaztettekkel az Új Európának le kell számolnia, de soha nem szabad elfelejtenie, hogy az utókor mindig emlékezzen rá, „az ördög sosem alszik”. Erre a legjobb megoldás az európai egység létrehozása, mely biztosítékául szolgál az európai békének, ennek jogosságát az alábbi állítás támasztja alá legjobban. Néhány biztos és EP képviselő szokta mondogatni, hogy ha valaki kételkedik, az európai egység hasznosságában látogasson el a katonai temetőkbe és a katonasírokhoz. Az egység létrehozásával két legyet ütünk egy csapásra. A szövetség puszta létével garantálja a tagállamok közti békét, de ha képesek leszünk az erélyes és egységes kiállásra, akkor akár más területekét és így az egész világ békéjét. De Churchill logikáján elindulva határozzuk meg mi is Európa? Ezt a kérdést azért fontos tisztázni, mert – ahogy majd később is említem – az első lépés az egység felé az európai identitás kialakítása, és ehhez elengedhetetlen, hogy meghatározzuk Európa határait és magát Európát. Évszázadok óta együtt élünk ezen a kontinensen, mi európaiak, Európa nemzetei. Ezen évek, csaknem mindegyike háborúskodással telt. Fölösleges vérontással, testvérháborúkkal, igen testvérháborúkkal, mert mi mindannyian a nagy európai család tagjai vagyunk. Közös kultúránk, történelmünk, vallásunk és lakhelyünk van, melyekre mind büszkék lehetünk és természetesen az érdekeink is közösek. Európa, azaz mi csak akkor lehetünk sikeresek a kialakuló új világrendben, ha összefogunk és együttes erővel állunk ki elveink, értékeink és érdekeink mellett. De ahhoz, hogy ezt megtehessük, biztos alapok kellenek, melyet a hagyományaink segítségével tudunk biztosítani, így legfontosabb azt tisztáznom, hogy mindenekelőtt én a nemzetek Európáját képzelem el, amely büszke hagyományaira és értékeire – gondolok itt a zsidó-keresztény hagyományokra – és természetesen a nemzetek egységét és szuverenitását is biztosítanunk kell. Minden nemzet egy külön ékkő, melyeket, egymásmellé fűzve egy gyönyörű ékszert kapunk, melyek nem elütnek egymástól, hanem kiegészítik egymást – ahogy Babits fogalmaz – mint a színek a festményben. Ez az én álmom: az „egyesült nemzetek Európája”. Az Európai Unió nagyon fontos döntéshez érkezett, két választása van, vagy marad a jelenlegi szinten és egy átláthatatlan, bonyolult, korrupt és antidemokratikus szervezet marad, ahol az európai polgár szava nem érvényesül. Vagy továbblép a politikai unió felé és egy átlátható, jól működő és a polgárok személyes döntésein alapuló szervezetté, államszövetséggé alakul. Alapvető szerkezeti átalakulásra van szükség egy olyan átmenetre a politikailag egységes államszövetség felé, amely nem sérti meg a nemzetállamok szuverenitását és a nemzeti hagyományokat, érdekeket, de mégis egy erős szereplőt állít a világpolitika színpadára, akinek beleszólása és befolyása van az egész bolygón. Lehet azt mondani és van is benne igazság, hogy az ezt megvalósító utat borotvaélen kell majd végigjárnunk, hogy egyik oldal érdekeit se sértsük, de én erre azt tudom mondani, hogy akkor tanuljunk meg egyensúlyozni, Európa régi baja, hogy nem találja az ún. „aurea mediocritas”-t, azaz az arany középutat. De ha sikerül ezt elérnünk és így megvalósítanunk ezt a példanélküli egységet, akkor ezen a befolyáson keresztül a nemzetállamok érdekei is jobban érvényesülnek majd globális szinten. Ennek a hatalomnak az irányítása az európai emberek kezében lenne, ezért fontos a másik nagy lépés, hogy a szervezetet átláthatóbbá és demokratikusabbá tegyük a lakosság számára. Az embereknek úgy biztosíthatjuk a legnagyobb beleszólást Európa ügyeibe, ha közvetlenül választott vezetőket állítunk az élükre. Kontinensünknek példát kell statuálnia a demokratikusságból, hogy aztán ezt a világ más népei is követhessék, akár a mi, európaiak hathatós segítségével. De nézzük, melyek is lehetnének ezek a lépések? Ahogy már említettem először is meg kell határoznunk, mi is Európa és mi az Európai Államszövetség? Az emberekben ki kell építenünk az európaiság tudatot, az európai identitást. Ezt azzal tudjuk a legkönnyebben megtenni, ha meghatározzuk „Európa” végső határait. El kell döntenünk, meddig tart a határ és, hogy hol kezdődik „Európa”. Ezt nem biztos, hogy földrajzi úton kell megtenni, hanem sokkal inkább politikai és kulturális úton. Akármennyire is nehéz ezt a mai világban kimondani, de határozottan ki kell állnunk amellett, hogy kontinensünk egy zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező földrész, amire – mint minden más táján a világnak, az emberek büszkék saját eredetükre és vallásukra – büszkének kell lennünk, és támogatnunk kell. Nem értem miért pont nekünk kéne szégyenkeznünk vallásunk miatt. Amiatt a vallás miatt, amely a zsidó-keresztény kontinuitást nézve már több mint négy– ötezer éves és súlyos hibáinak és bűneinek ellenére – a világnézetek közt egyedülálló módon – mindig meg tudott újulni és ma az emberi szabadság, a nemek és emberfajták, nemzetek közti egyenlőség leghangosabb támogatója. Arra a vallásra, hol nem számít, hogy honnan jössz, vagy milyen a bőrszíned, vagy éppen mennyire van tele a pénztárcád, mindenkivel egyenlő vagy, és a vallás által megfogalmazott felsőbb lény is egyaránt szereti a szentet és a bűnöst, méghozzá a legnagyobb szeretettel, akár élete feláldozásával is. Valamint ki kell mondanunk, hogy: Ez Európa! Azok az országok, amelyek e kultúrkörön belül vannak. Véleményem szerint már, csak egy bővítési szakaszra van szükség, gondolok itt a balkáni és kelet-európai államokra és ezek közül is légkiváltképp Horvátországra. E térséggel kapcsolatban nem szabad hagynunk, hogy Oroszország, mely még mai napig is a demokrácia szégyene, beleszóljon az európai politikába és független szuverén nemzetek akaratába, legyen az akár Ukrajna, Grúzia vagy Koszovó. Minden nemzetnek meg kell adnunk a szuverenitás lehetőségét, ha élni kíván vele, még ha ezért az „orosz medvével” is kell szembeszállnunk. Ezt egyedül a nyugat-európai nemzetek nem tudják megtenni, így nekik ezért érdekük az egység, nekünk, magyaroknak és más kelet-közép-európai nemzeteknek, pedig azért, mert félő, hogyha nem csatlakozunk egy a nemzetek szabadságát tiszteletben tartó egységhez, akkor az „orosz medve” zsákmányává válunk, akár politikai, akár gazdasági értelemben. Az utóbbira nagyobb esély van, de hatása is súlyosabb. Összegezve, megint csak azt kell, hogy hangsúlyozzam, legfontosabb első lépésünk az európaiság, a közösségi identitástudat kialakítása és ennek alapfeltétele a határok lefektetése. Ugyanis, ha nincsenek határok, akkor nincs egy adott terület, egy meghatározott, változhatatlan térség, egység, amihez az európaiak ragaszkodhatnának. Amiről úgy érezhetnénk, hogy a mienk, a mi közös kincsünk, európaiaké. Ehhez azonban, hogy Európát a közös értékünknek érezhessük, valódi értékekre van szükség. Egy darab földhöz az emberek nem tudnak ragaszkodni, de egy eszméhez, ahogy Churchill is mondja: egy hit- és eszmerendszerhez, amelyet Nyugati civilizációnak nevezünk, annál inkább. Tehát első lépésünk, ennek jól körülhatárolható meghatározása. Ez első fejezetem üzenet a vezetőkhöz és politikusainkhoz. Hozzád kedves olvasóm és minden kedves magyar és európai polgártársamhoz, pedig az, hogy merjetek európaiak lenni, de ne felejtsétek ennek első feltétele az, hogy saját nemzetedre, annak nyelvére, hagyományaira is büszke vagy és ápolod, mert ne felejtsd egy ékkő sem veszhet el a mi közös európai kincses ládánkból és hogyan lehetnék büszke a házamra, ha annak tégláira nem vagyok. Vállald fel nemzeti identitásodat és ne a nemzetállamhoz való tartozásod legyen a legfontosabb, mert Európa nem a nemzetállamok Európája, hanem a nemzetek Európája, ahogy ezt hála Istennek egyre többen mondják ki, így légy „elsősorban” te is magyar, német, szlovák, román, lengyel… akárhol is élj.Lenne még itt valami, a mai világban oly sokan nézik le a vallást és, legfőképp a kereszténységet. Véleményem szerint, a vallásunk a legerősebb gyökere európaiságunknak. Azt nem szabadna elfelejtenie soha a vezető európai politikusoknak és az európaiaknak, hogy az egyetlen közös, az amúgy széthúzó európai nemzetekben, az nem más, mint a zsidó-keresztény kultúra, a kereszténység, mely erős integráló tényezőként szolgálhat. Ha ezt a példanélküli erőt jövőben, ily módon és erővel utasítják el és próbálják ellehetetleníteni, illetve a vallás súlyvesztését elérni, akkor Európa szét fog esni, mert nem lesz, ami összetartsa.
(a blogon megjelenő írások szerzői jogvédelem alatt állnak, bármilyen felhasználásuk csak a szerzők engedélyével lehetséges és törvényes!)
