Konzervatív gazdaságpolitika (bevezető)

Szeretném leszögezni, hogy írásom nem akar semmilyen politikai párthoz kapcsolódni.

 A konzervatív gazdaságpolitika reakcióként jött létre a korábban rendkívül sikeresnek bizonyuló keynes-i gazdaságpolitika kimerülésének az idején. Keynes hosszúidőre lehetővé tette a válságmentes növekedést szabad versenyes környezetben, (ennek döntőszerepe volt a szocializmus vereségében.) A válságmentes növekedés biztosításának az eszköze az állam szerepének, és újra elosztó funkciójának a növelése volt. Mivel az államtól könnyű egyre többet követelni, ezért folyamatos politikai nyomás nehezedett a kormányokra, hogy adót emeljenek (hiszen csak ebből lehet többet osztani). Ez végeredményben oda vezetett, hogy a versenyképesség csökkenni kezdett. Na de ez nem okozott semmi problémát, mivel nem voltak Európának és Amerikának vetélytársai.

Az első és főleg a második olajválság azonban az államháztartásban a két fő probléma együttes megjelenését okozta: egyszerre volt infláció és munkanélküliség. . A nyolcvanas évek elején az Egyesült Államokban felismerték, hogy strukturális probléma keletkezett, amelyet nem lehet megoldani a klasszikus keynes-i eszközökkel. A válasz a kihívásra a konzervatív gazdaságpolitika volt. Ez lényegében adócsökkentést, és a szociális kiadások csökkentését jelentette, valamint azt, hogy az államnak ki kell vonulnia onnan ahonnan lehetséges (pl.: egészségügy, oktatás - nemcsak a felsőoktatás, hanem részben az alsóbb iskolákból is). A módszer bevált.

Ír példa

Ma a közgazdászok általában elfogadják a fenti tételt, tehát, hogy általában kívánatos az állami szolgáltatásokat a minimumra korlátozni. Erre a legjobb példa az ír gazdaság, ahol az EU-s csatlakozás után a kormány konzervatív gazdaságpolitikát kezdett el folytatni. Nézzük csak meg most hol tart Írország: Húsz éve még szegény országnak számított ma pedig megelőzi az egy főre eső GDP tekintetében a hagyományosan leggazdagabb európai országokat is (például Franciaországot, Németországot).

Az osztogató szociáldemokrata modellel szemben könnyen és joggal keltheti fel a gyanút a konzervatív kritika, mert az emberek hétköznapi életében is ismert, hogy csak azt lehet elkölteni, amit valaki megtermelt. A konzervatív gazdaságpolitika az emberek egyszerű igazságérzetére hivatkozik, és a legjobb szövetséges a józanész. A társadalom többsége a beosztással élő családban él. Van olyan család, amelyik sok pénzzel gazdálkodik, és van olyan, amelyik kevéssel, de mindenki - ebben a körben - érzi a szűkösség létét, a költségvetés korlátját. A konzervatív politika ezért mindenki számára egyenlő a normális politikával.

A prekonzervativ.blog.hu-n megjelenő többrészes sorozatomban megoldási lehetőségeket fogok írni, és kérlek titeket, hogy kommentjeitekkel osszátok meg velem véleményeiteket.